Újabb próbálkozás arra, hogy bemutassam, hogyan is működik az épület:
Az épület (lakóház, társasház, irodaház, középület, stb.) egy komplex működésű szervezet, organizmus, amely elkészülte után azonnal pusztulni kezd, állagának megóvása céljából karban kell tartani, pontosabban gondozni kell. Olyan, mint egy örökké csecsemőkorban maradó lény, hiszen sohasem fejlődik, sosem fogja elmondani, mi a baja, gondozójának kell a tünetei alapján kitalálni a baját, igényeit és azt, hogy hogyan kell helyrehozni a hibákat, rendellenes működéseket.
Kisebb lakóházakban a gondozást elhanyagolják, tehát az épület állapota romlik hasonlóan az emberi szervezethez, mert ha fáj, először jajgatunk, majd hosszászokunk és csak akkor bicegünk orvoshoz, mikor már komolyan fáj. Persze azt hazudjuk, hogy csak pár napja fáj, de az orvost nehéz megtéveszteni, sokuk csak mosolyog tudván, hogy finoman szólva is lódítunk, ám nem száll vitába velünk, mert már tudja, hogy a vita vége az, hogy na jól van, haladjunk, ez igazán nem is fontos, a gyógyítást kell elkezdeni.
Nézzük hát miből is áll a minket védő és kiszolgáló szervezet, az otthonunk. Passzív, mechanikus védelmet nyújtanak a falak, az ablakok, a tető és az ajtó, egyszóval az épület burka. Fontos, hiszen elválaszt minket a külvilágtól. Első sorban az időjárás viszontagságaitól óvja a lakóit,ezek állandóan változó jellemzők. A szél, a hőmérséklet-változás, a fényviszonyok változása, a csapadékfélék változása. Mivel a falakat nem tudjuk különböző viszonyokhoz “öltöztetni”, mint magunkat, olyan kabátot, sapkát kell ráadni, amelyik megvédi a lehető legszélesebb spektrumban a bentlakókat. Hazánkban elterjedt megoldás, hogy kívülre inkább szép, mint jó burkolatot terveztetünk, beltérbe azonban igen szép és igényes felületeket alakíttatunk ki, persze ez természetesen önző felfogás, de hát az épület végül is értünk épül.
Ahhoz, hogy a házunk, lakásunk megfelelő komfortot biztosítson, folyamatosan etetni kell, ráadásul a mi igényeink szerint. Az épület tehát minket szolgálva energiát igényel. Egyszer biztosítania kell a mi szükségleteinket, másrészt a saját igényeit is kényszerűen ki kell elégítenie. A víz-, csatornahálózatok optimális esetben 100%-os hatásfokkal működnek, mert nem szükséges pl. víz a csapnak, csőnek, stb., mert ők maguk nem vízoldékonyak. Így van ez a villamos hálózattal is, a vezetékek nem képeznek jelentős veszteséget, a készülékek is igen magas hatásfokkal bírnak.
A pazarlóak az épület külső határolóelemei, mert ezeknek komoly veszteségei vannak, hiszen kint állnak a hóban, fagyban, napsütésben, szélben a külvilágban. Ugyan léteznek olyan határolók is, amelyek szinte veszteség nélkül dacolnak az időjárással, mégsem ilyeneket építtetünk, inkább fedezzük a veszteségeket. Egy érdekes link a passzívházak értelmezéséhez, kattintson ide, majd jöjjön vissza! Pedig sokkal többe kerül a fűtés, hűtés, mint az építéskor beáldozott többlet, ami nem is egy jelentős összeg.
Az épület fűtési- és hűtési energiavesztesége terheli tehát a legjobban a büdzsét, komoly terhet róva a lakókra. Egy épületnek pedig az a dolga, hogy használói jól érezzék magukat benne, nem kell fázni, hidegvízben mosakodni etc.
Mint azonban magunkon is megfigyelhetjük, testtájainkat öltöztetve-vetkőztetve melegítjük, hűtjük magunkat az épülettől is azt várjuk, hogy egy nem mozgatható burkolattal minden helyiségben ugyanolyan hőmérsékletet produkáljon.
Ugye, furcsa kívánság ez! A fűtési rendszerek feladata, hogy ezeknek a folyamatosan változó külső körülményeknek a hatásait kompenzálja. Mindezt úgy várjuk el tőle, hogy egyetlen, max. két információt adunk a vezérlésnek, mintha egy érzékszervek nélküli lénytől azt várnánk, hogy közvetítsen egy meccset. A két információ a belső és a külső hőmérséklet. Az utóbbi csak manapság kezd elterjedni. Remélem, hogy jól érzékeltettem a helyzetet és Önnek is az a véleménye, hogy finoman szólva is ostobaság elvárni egy nyomorult csodatermosztáttól azt, hogy tudja, milyen hőmérséklet kell az északi helyiségekben és a déli nappaliban, a fürdőszobában, vagy a gyerekszobában. Nem szabad összekeverni a kifejezéseket és értelmezni kell a megnevezést. A szoba-, vagy helyiségtermosztát nem ház-, vagy lakás-, vagy épülettermosztát, mert nincs is ilyen, hacsak az épületünk nem egy helyiségből áll, de ritkán laknak csarnokokban, dísztermekben.
Ha már eljutottunk ahhoz az igényhez, hogy a fűtésnek egyenletes és kellemes hőmérsékletet kell produkálnia, akkor már tudjuk, hogyan nem lehet fűtést vezérelni, de hogyan is kell akkor?!
A megoldás a helyiségenkénti hőmérséklet-beállítás, ami megoldható vezérelhető osztó-gyűjtők beépítése esetén termosztátokkal, vagy utólagos megoldással radiátoros fűtésnél a termofejek felszerelésével és egy állandóan működő, önmagát szabályozó szivattyú segítségével. A hibrid megoldások nem működnek jól, az egyetlen termosztát és a termofejek házassága még labilisabb szabályozást eredményez.
Az meg végképp döbbenetes, hogy egy termosztát vezérel padlófűtést és radiátoros fűtést. Sok helyen így működik, az eredménye hideg padló, meleg radiátorok, állítgatások után változó hőmérsékletű padló, langyos radiátorok. Fel kell fogni, hogy nem lehet fix értékeket beállítani egy állandóan változó külső hőmérséklethez!
És ezen NEM segít az öntanuló csodatermosztát sem!
A fűtési rendszereket érdemes tehát átvizsgálni vezérlés szempontjából és inkább rákölteni most, mint kínlódni tovább. Az eredmény jobbára az szokott lenni, hogy a fogyasztás nem csökken, viszont mindenütt a megfelelő hőmérséklet tapasztalható, azaz melegebb van az idáig hideg helyeken is.
Felfoghatná úgy is, hogy ez egy jó kis PR cikk, de nem ez az indíttatása, hanem az, hogy a XXI. század elején ne csak a kommunikációs rendszereink legyenek fejlettek, hanem a fűtési rendszereink vezérlései is. Ez nem nekem fontos, hanem Önnek, gondolkodjon tehát!
Nem kell tehát megvárni a következő fűtési szezont a teszteléshez.
