Furcsa téma ez a főleg napkollektorokkal foglalkozó oldalon. Azért tartom fontosnak a hőleadó felületek, eszközök működésének és hatásainak bemutatását, mert nagy energia-felhasználási különbségek adódnak a fűtési rendszerek között. Megítélésem szerint egy épület felépítése egy dolog, és más dolog azt “eltartani”, hiszen a létrehozott épület fennállása során rossz esetben kifizetteti bekerülési költségét, talán többször is. Gondoljon csak bele… olcsó, hőszigetelés nélküli építkezés = nagy ümeltetési költségek, a fordítottja teljesen egyértelmű.
Az épületek szerkezete manapság igen korlátozott: tégla fal, pár centi hőszigetelés = 20-40Mft. Pedig lehetne könnyűszerkezetes, vasbeton, jó hőszigeteléssel (20-45cm), vályog hőszigeteléssel, habosított gipsz alapanyag hőszigeteléssel, vagy akár 0 energiás épület, más néven passzív ház, stb.
Épülettípusok
Örök a vita azon, hogy melyik a jó épülettípus (rétegszerkezet). A viták jobbára abból adódnak, hogy a vitapartnerek milyen házban nőtt fel, mert hát ugye az az ideális. Tegyünk picit rendet!
A falazat anyaga azt befolyásolja, hogy mekkora lesz a falak alkotta anyagtömb hőtehetelensége. A hőtehetetlenség annyit tesz, ha fűtünk “ezerrel” nagy mennyiségű anyagot, az lassan melegszik, mert át kell melegíteni a rengeteg anyagot, ám ha átmelegedett, igen lassan hűl ki, sokáig nem kell fűteni. Miért jó ez? A válasz az, hogy az életmódnak megfelelően kell kiválasztani az épület szerkezetét. A nagy tömegű falazatok akkor jók, ha folyamatosan, keveset fűtve mindig lakják az épületet. A másik véglet, a könnyűszerkezetes épület pedig akkor hasznos, ha a család a napnak csak egy részében van otthon. A könnyűszerkezetes épület hőtehetetlensége kicsi, így a fűtési energia gyorsan hőfok-emelkedést generál, kereszthuzatkor gyorsan hűl és gyorsan vissza is melegszik. A vályog nagyon lassan melegszik, nagyon lassan hűl ki, ebből adódóan a nyár fele jó hűvösben telik benne, ám, ha átmelegedett, akkor késő őszig is meleg tud lenni. A betáplált fűtési energia eloszlására is ez jellemző, sokáig kell fűteni, mire eléri a kívánt hőmérsékletet és utána sokáig nem is kell fűteni. A túlfűtés és a túlhűtés korrigálására nagy mennyiségű energiát kell befektetni. A könnyűszerkezetes ezzel szemben gyorsan és pontosan szabályozható. Nagy előnye az, hogy távollét esetén nem kell fűteni, csak egy minimális hőmérsékletet tartani, hazaérve gyorsan meleget lehet “csinálni”. A fel nem használt energiát ugyebár nem kell megvásárolni, ami nem kerül pénzbe. A szélsőség a passzív ház, amiben a falak tömege kicsi, vagy nagy, de a hőszigetelés mennyisége igen nagy. Gyakorlatilag független a külső hőmérséklettől a benti hőfok. Ennél a típusnál megfordul a szabályzási metódus, nem is a külső hőmérséklet a fontos, hanem a belső, mert a szobák hőmerséklete már erőteljesen függ a bent tartózkodó lakók energiatermelésétől, ill. az egyéb hulladékhő-forrásoktól (sütés, főzés, fürdés). A hőmérséklet szabályzásához már szükséges az aktív szellőztetés és hővisszanyerés. A visszanyert hőből melegvíz is előállítható pl. hőszivattyúval.
Természetes érzés az, hogy a gazdaságos épülettípus a passzív megoldás felé van valahol, mert minek energiát venni folyamatosan a hűtéshez-fűtéshez, ha van rengeteg hőszigetelés.
(Gondoljon csak bele, hogy mire is jó a takaró az ágyban, vagy a hálózsák a sátorban!)
Ám azt mindenképp le lehet szögezni, hogy a fal statikai, szerkezeti elem, nem hőszigetelés. A hőszigetelés célja pedig az épület működésének gazdaságossá tétele.
Fűtési rendszerek
No de most lássuk a fűtési rendszereket, amelyek különböznek egymástól, bár mindegyik célja az, hogy otthonaink, munkahelyeink kényelmesek és jók legyenek, hogy ne vonja el figyelmünket a didergés, vagy az izzadás családunktól, vagy tevékenységünktől.
Éghajlatunkon a fűtési szezon hat hónap körül van, tehát nem jelentéktelen dolog a fűtés. Fűteni akkor kell, ha nem passzív, vagy alacsonyenergiás technológiával épült házunk van.
Néhány évtizede az épületgépészet leginkább csak intézményi szinten létezett, mert a lakóházakra nem igen fordítottak gondot, oda elég volt a víz, gáz, fűtésszerelő is (a vizet és a gázt nem is lehet szerelni 
). Később megjelent az otthonokban is a klíma-berendezés (ami persze csak léghűtő eszköz, ami tud fűteni is már).
A modern épületekben már jelen van a légkezelő is, sőt megjelentek pár éve az épületfelügyeleti rendszerek is. Az épületfelügyeleti rendszerek ellenőrzik az épület működését.
A modern épületek, lakóházak már nem csak egyszerű házak, hanem mesterséges intelligenciával rendelkező organizmusok, melyek a lakók szolgálatában állnak minden egységükkel. A csontozat a falak, a bőr a hőszigetelés, az érrendszer a csőhálózat, a szív a szivattyúk, az agy az épületfelügyeleti rendszer, a táplálék az energia. Mindezek dolga, hogy nekünk, a fejlődő és élő magzatoknak biztonságos környezetet biztosítson. Egy nem stimmel az analógiában: mi fizetjük a számlákat, ezért nem engedhetjük, hogy az organizmus nagyra hízzon energiából, nekünk a karcsú, optimálisan működő szervezet szükséges, az otthonunk.
Az épületgépészet célja tehát ez, ezért nem lehet már kihagyni a tervezést, beszabályozást otthonaink építésekor, az időszaki ellenőrzéseket, és az energiafelhasználás optimalizálását. A folyamatos fejlődés folyamatos megújulást követel.
