A napkollektor egy napenergia-gyűjtő, ez az egyenes fordítása, a kollekció ugyebár gyűjtemény és a gyűjtő, műgyűjtő személye pl. ángliusul collector. Tehát a napkollektor a napot gyűjti, azaz a napenergiát. 
Miért is érdemes napkollektort alkalmazni? A napenergia fontos résztvevője a Föld optimális működésének, gondoskodik a növényzet fejlődéséről, a szelekről a föld forgása mellett, a csapadékról, a megfelelő hőmérsékletről. A sugárzott mennyiség akkora, hogy a becsült összes kőolajkészletben rejlő energiamennyiség másfél nap alatt megérkezik a földre. A másik, sokszor emlegetett adat sem kevésbé elképesztő: az 1 órán keresztül érkező energiamennyiség fedezné a mostani emberiség egy éves energiaszükségletét. Elgondolkodtató, hogy miért is ragaszkodunk a fosszilis üzemanyagokhoz, az erdők kipusztításához, a természeti környezetünk rongálásához, az átfogó ökológiai katasztrófa eljövetelének siettetéséhez.
A napenergia termikus hasznosítása napkollektorokkal lehetségesek, melyek jó hatásfokkal alakítják át a napsugárzásból kinyerhető energiamennyiséget hőenergiává, ezzel aztán készíthetünk melegvizet, fűthetünk, medencevizet melegíthetünk, használhatjuk termelő üzemekben, a mezőgazdaságban, tehát technológiai melegvizet állíthatunk elő.
Egy dologra azonban nem használhatjuk, mégpedig a téli fűtésre. A tél azért következik be a mi éghajlatunkon, mert a napenergia mennyisége jóval kisebb, mint nyáron. Így aztán butaság azon törni a fejünket, hogy kiváltsuk a gázkazánt napkollektorokkal. Hallunk olyanokat is, hogy hazánk klímája kezd hasonlítani a mediterrán térségekéhez, hát akkor bizonyára lassan nem kell majd fűteni. Van egy rossz hírem, hogy egyenlőre csak a mediterrán tetők miatt tűnhet mediterrán térségnek hazánk. Amíg a Föld forgási tengelyét nem mozdítják el, addig mindig lesznek évszakok és nem csak nálunk.
Mindazonáltal a napkollektoroknak jelentős szerepe jut a nemzetgazdaságban és persze a családok költségvetésében is. Egy jó adottságokkal rendelkező családi ház éves energiaszükségletét 30-40%-ban kiváltani napkollektorokkal, ha fűtött medence is van, ez akár a 60%-ot is elérheti. Egy átlagos család éves energiafelhasználását 75%-ban a fűtés, 14-15%-ban a melegvíz-előállítás teszi ki. Hát ebből lefaragni 30-40%-ot nem túl rossz döntés. Sajnos ezt azonban csak akkor érdemes meglépni, ha az épület energiafelhasználása egyébként is alacsony, tehát egy öreg, hőszigetelés nélküli épületen nem érdemes belefogni a telepítésbe, mert a kiváltási arány egy nagy fogyasztású otthon esetén csak pár százalék. A beruházás nem kis összegű, tehát mindenképpen gondos méretezést, körültekintő számításokat igényel a döntés előkészítés. Nem egyedül az árnak kell, hogy szerepet játsszon a döntésben, hanem a rendszer hatásfokához mért beruházási nagyságrend, mert lehet látványos rendszert építeni rossz paraméterekkel olcsón, amelyek nem hozzák az elvárt eredményeket és lehet optimális áron igen jó paraméterekkel rendelkezőt is előállítani. A rengeteg árajánlat-bekéréssel jobbára azt érik el a megrendelők, hogy tanácstalanná válnak és a döntés nem lesz gazdaságos, hanem elsősorban érzelmi alapú.
Kanyarodjunk vissza azonban a napkollektorokhoz: alapvetés, hogy nyáron nem nagy dolog napenergiát hasznosítani, mert “melegen süt le a nyári nap sugára …” A napkollektorok kialakulásának és fejlődési irányának célja a hatásfok növekedése volt és lesz is. A hatások azt fejezi ki, hogy a besugárzás mekkora mennyiségét képes felhasználható hőenergiává alakítani a kollektor.
Az legfontosabb a befogott energia megőrzése, tehát minél jobban függetlenné kell tenni az abszorber-felületet (elnyelő felületet) a környezeti hatásoktól, leginkább a környezet hőmérsékletétől, annak hűtő hatásától. Ezen törekvés első állomásaként született meg a síkkollektor, amely egy alul hőszigetelt, felül üvegezett “melegházba” helyezte az elnyelőfelületet a mögötte levő csőhálózattal. Ez jelentős eredményeket hozott a napenergia-hasznosítás hatásfokában, mert már alacsonyabb külső hőmérsékleten is működtek a kollektorok. A hatásfok további növelése érdekében fejlesztettek a hőszigetelésen, az üvegfelületen, a tok kialakításán, majd a kollektor belsejének vákuumozása, vagy nemesgázzal történő feltöltése következett. Ezekkel a módszerekkel lassan elérték a fejlődés határát, kialakultak a ma is használatos jó minőségű síkkollektorok.
A további fejlődés már csak más technológiával következhetett be, megjelentek a vákuumcsöves napkollektorok. Ezek kivitele már csak távolról emlékeztet a síkkollektorokra. Minden egyes vákuumcső önálló energiagyűjtőként vesz részt a termelésben, a hőt egy gyűjtőcső szedi össze, amely a kollektor fejében van hőszigetelt körülmények között. Sokféle és sok gyártó terméke versenyez a vásárlók kegyeiért, a választás tehát nem egyszerű.
A megfelelő termék kiválasztásánál mérlegelni kell a működés feltételeit, a felhasználási módokat, a felhasználás napi, heti, évszakos rendjét, rengeteg adat alapján kell kiválasztani a megfelelő kollektort, azok működési módját és persze a mennyiségét. Nincs tehát egy dzsóker kollektor, ami mindenhova jó. De ugye ez az eset áll fenn az élet minden területén minden készülékkel, használati tárggyal is. Találkozhat tehát az oldalakon a kollektorok bemutatásával, működésül leírásával és kérhet ingyenes, előzetes ajánlatot is a megvalósítás nagyságrendjének megismerése céljából.
