Síkkollektor

A sí­kkollektorok kifejlesztésének az volt a koncepciója, hogy az átmeneti és a téli időszakban se kelljen mellőznünk a hasznosított napenergiát. Az egyszerű felépítésnek tulajdonítható egy sor jó tulajdonság. Példának okáért az, hogy a bruttó és a nettó felület, amit a Napnak mutat a kollektor, szinte azonos, tehát jól lehet számolni a felületével. Néhány típust be lehet építeni a tetőszerkezetbe (meghibásodás esetén igen nagy hátrány). Szépen mutat a tetőn, mint megannyi tetőablak. Egyes vélemények szerint nagy előny az is, hogy viszonylag nagy hőveszteségéből kifolyólag télen gyorsan leolvad a hó róla! Mint az közismert: a hó csapadék (fagyott vízből van), így jól áthatol rajta a fény, nem is lenne olyan fontos leolvadnia. A síkkollektorok egészen leegyszerűsítve napsugárzást elnyelő lemez mögé tekert csőkígyó belehelyezve egy üvegházba. Ez meglehetősen profán megfogalmazás, ám teljesen igaz. A síkkollektor felépítése (vízszintes metszet) A hatásfok növelése érdekében kerül házba a csőkígyó, mögé hőszigetelő anyag (préselt üveggyapot, kőzetgyapot, polyurethan hab) kerül, hogy legalább a tető felől ne érje hűtés. A Nap felé fordított oldallal már nehezebb a dolog. Erre a felületre szorítkozik a fejlesztések nagy része. A szimpla üveg, mint tudjuk, nem hőszigetel eléggé, a dupla meg kisebb mennyiségű fényt enged át. Az átlátszó műanyagok nagy része nem bírja a napfényt, amelyik igen, az meg drága. Jó lenne a házból kiszívni a levegőt (vákuumot létrehozni), de ekkor beroppan az üveg, ki kell támasztani. Van ilyen megoldás, persze mellékelnek egy vákuumoló szivattyút is, mert a kivezetéseknél a vákuumvesztésnek igen nagy a valószínűsége. Egy újabb fejlesztésnél nemesgázt töltenek a házba, de a problémát a kivezetéseknél nem sikerül megoldani könnyen. A gáz a dobozban a belső hőmérséklet változása miatt széles határok közt változtatja nyomását. Ejtsünk szót az egyszerű kollektoroknál fellépő jelenségre is, mégpedig a szellőző burkolatról, gyakorlatilag az elnyelőfelület nincs elválasztva a környezettől, így az oxidációtól, a párásodástól, a porosodástól sem. Sajnos a gyártók elfelejtik közölni a hátrányokat, a felhasználók meg jó esetben észre sem veszik a jelentős teljesítmény-csökkenést, hiszen jobbára nem kerül beépítésre hőmennyiség mérő a rendszerbe. Bármilyen is a síkkollektor kivitele, akármilyen üvegfelülettel is szerelik, marad mégis egy nagy gond: mégpedig a kollektor déli irányba szerelve nem követi a Nap járását! Ebből következően délben adja le a legnagyobb teljesítményét, hiszen ekkor süt szembe a Nap. Ezt kiküszöbölendő alkalmaznak olyan üveget is, amelynek felületébe megannyi pici prizmát nyomtak gyártáskor, ennek megfelelően oldalról is tud fényt juttatni az abszorber felületre, növelve az energiatermelés hatásfokát. Jellemző módon azonban a síkkollektorok hővesztesége mindezektől függetlenül nagy, egyszerűen érzékelhető, ha nyári napsütésben megérintjük az üvegfelületet. Forróságot fogunk tapasztalni, mégpedig jóval nagyobbat, mint a környezeti hőmérséklet. Mindazonáltal a sí­kkollektoroknak fontos szerepe van a nyári napenergia-hasznosításban. Igen alkalmasak használati melegvíz előállítására, medencék fűtésére, alacsony hőfokú fűtési rendszerek támogatására az átmeneti időszakokban, hiszen a hat hónapos fűtési szezonból akár egy-két hónapot is lefaraghat.
A fejlesztéseknek köszönhetően megjelentek az olcsóbb, ám nagyobb hatásfokú kollektorok is, melyek igen sokat ígérőek és saját tapasztalatom szerint is komoly versenytársai az újabb vákuumcsöves napkollektoroknak, legalábbis éves energiatermelésben nem maradnak el.
Vitathatatlan előnye a síkkollektoroknak az is, hogy mechanikailag stabilabbak, többet bírnak, jobban tűrik az időjárás szélsőségeit.