Figyelmeztetés: a hagyományos rendszer nevében is hordozza a biztonságot, hiszen régóta megbízhatóan működik. Ha gyors és biztos munkát szeretne végezni, akkor ezt a megoldást válassza!
A napkollektoros rendszerek hagyományosan és jól beváltan működő kialakítása a zárt rendszer. Egy napkollektoros rendszer elemeit láthatjuk a az alábbi ábrán két megvalósításban, a bal oldali a drain-back, ill. a jobb oldali a zárt rendszer.
A rajzon a kollektorok vákuumcsöves kollektorok, az elvi működés szempontjából síkkollektor is lehetne. A legegyszerűbb hidraulikus séma szerinti működés tátható az ábrán, tehát az egy kollektor – egy tartályos rendszer. A napkollektorban keletkező energia egy szivattyú segítségével a tartályban levő beépített hőcserélőn keresztül jut el a tartályban levő vízhez. a hőközlő folyadék a kollektor körében jellemzően fagyálló folyadék. Belátható, hogy ennek a folyadéknak nincs helye a tartályban levő vízben, így hőcserélő segítségévek adódik át az energia. Az egészséges ivóvíz a hőcserélőn kívül helyezkedik el a tartály belsejében. A hőcserélő kilyukadása esetén viszont belekerülhet az ivóvízbe, a mérgező etilén-glikol helyett ezért propilén-glikol alkalmazandó. A hőcserélőre persze nem jellemző a kilyukadás, de a biztonság a legfontosabb! A három fő alkotóelemen (kollektor, szivattyú, hőcserélő) kívül szükség van még jó néhány alkatrészre, ill. vezérlőre. A szabályzó, vagy vezérlő szerepe az energiatermelés vezénylése. A többi alkatrész szerepe fentről lefelé: Légtelenítő szelepek a kollektor két végén, szerepük a légbuborékok eltávolítása a folyadékból. Kétféle ismeretes, a kézi és az automata. A kézi szelepek a magas hőmérsékleten stagnáló vákuumcsöves napkollektoroknál is alkalmazhatók, míg az automaták csak a síkkollektoroknál, hiszen a 150°C-os maximális hőmérsékletet el tudják viselni. Egy csoportban helyezkednek el a nyomáskiegyenlítő tartály, a biztonsági szelep és a töltő-ürítő szelep (csap). A nyomáskiegyenlítő vagy tágulási tartály feladata a beállított nyomás értéken tartása, ill. a táguló folyadéknak a hely biztosítása. Ezt a tartályban elhelyezett gumiballon segítségével végzi, melyet előfeszítenek “gyárilag” nitrogénnel. A szolár rendszereknél 1,5 bar-ra előfeszített tartályt alkalmaznak. A biztonsági szelep feladata a szolár körben rendellenesség esetén keletkező túlnyomás leeresztése. Méretezésére nincs különösebb előírás, mint a kollektor maximális nyomása alatti érték. Ez általában max. 6 bar. Tehát, amit a nyomáskiegyenlítő tartály nem tud nem tud kezelni, azt ereszti le a biztonsági szelep. Amikor a rendszer napsütésben leáll, a folyadék cirkulációja megszűnik, a kollektorban levő folyadék hőmérséklete folyamatosan emelkedik, mikor gőzzé válik, a fokozódó nyomás a tágulási tartályba kényszeríti a folyadékot. A vákuumcsöves napkollektorok, amik a napkollektorok “Mercédeszei”, ráadásul igen magas stagnálási (üresjárati, v. álló helyzeti) hőmérsékletre képesek (180 – 300°C). Az elektronikus vezérlők egy része képes arra, hogy abban az esetben, amikor pl. vakáción van a család és nincs elfogyasztva az előálló energiamennyiség, éjszaka a vezérlő elindítja a keringést és a nappal megtermelt meleget a kollektoron elpazarolja (eldisszipálja). Ez a funkció azonban mit sem ér a vákuumcsöves kollektoroknál, hiszen a hőleadásuk sokkal kisebb, mint a síkkollektoroké. A napi felforrás kismértékben rongálja a fagyálló folyadékot, ezért évente, kétévente mindenképpen ellenőrizni kell.
A jól méretezett és összerakott rendszerekben levő fagyálló folyadék minősége sok-sok év után sem változik, 8-10 éves rendszerek felülvizsgálatakor is megfelelő minőségű folyadék található a kollektor körében. Egy jól méretezett rendszerből a fagyálló folyadék nem szökhet meg a biztonsági szelepen keresztül, mitöbb, nem is teszi azt!
